2017. január 8., vasárnap

Orosz cárnő-Vintage OUTFIT rovat

 Az öltözködés számomra önkifejezés, kidomborítása a sokoldalú személyiségnek, hiszen senki nem unalmas, vagy egyoldalú. Szeretem felfedezni a különböző karaktereket, érzelmi állapotokat, korokat és szellemeket önmagamban és kivetíteni a hétköznapokba. Egy-egy szürke hétköznap ezek a szerepek adnak új lendületet és erőt, örömmel töltenek el és néha bizony a járókelőket is szórakoztathatom. Nem egy munkahelyemen kaptam meg, azt a mondatot, hogy "feldob hogy minden nap kicsit más vagy."



A Kialakító is egy metamorfózist vetít elő és bizony ez a fogalom ír körül leginkább engem is. Folyamatos változás jellemez, szerencsére az életet is. Egyszer nagymamám azt mondta, hogy az életben az az egy dolog a biztos, hogy minden változik. Ennél nagyobb bölcsesség pedig nincs is, az marad fenn, aki a leggyorsabban alkalmazkodik. Azóta még tudatosabban vizsgálom a változást, az átalakulást és őszintén szólva játszom is vele. Azt hiszem ennek is köszönhetem, hogy megtaláltam önmagamban azokat a pontokat, nevezzük értékrendnek, amik állandóak, amik körül keringhet a változékonyságom. Ezért vagyok magammal harmóniában, vagyis általában kiegyensúlyozott vagyok, amióta elfogadtam a világ mozgatórugóját és azt is, hogy a kiszámíthatatlanságban mégis van egy rendszer.


Van nap, amikor bizony más ember szeretnék lenni, vagy csak meg szeretnék idézni egy régi kort, megnézni milyen életet élhettem volna akkor. Bevallom ez a játék sokszor fenntart a vízen, olyasmi, mint a szobafogságra ítélt gyerek vártoronyba zárt királylány szerepe. Az életünk is szerepekből ki-be ugrás, mások vagyunk kicsit a munkahelyen, iskolában, barátok között, otthon, sőt még két másik baráti csoportban is. Más a szerepünk, a betöltött pozíciónk és néha ki szeretnénk törni ebből. Én így török ki, hogy néha hercegnőként, néha dívaként, néha matek tanárnőként, vagy diáklányként lépek be ezen csoportok színpadaira. 






A régi korokat emlegettem, az öltözékembe is szeretek vintage darabokat csempészni. Imádom, ha van története a dolgoknak. Világ életemben gyengém volt a történelem és szabad perceimben régi korokban jártam, álmodoztam. Amikor egy régi rhadarabot öltök magamra kicsit időt is utazhatok lélekben, egyfajta hidat képez köztem és aközött, aki viselte. Legtöbb régi darabomat nagymamámtól és nagynénéimtől örököltem, így némely ruhához történeteket is kapok. Mi nők ugyanis élményeinket sokszor ruhákhoz is kötjük, "ez volt rajtam, amikor megismertem apádat", "ezt viseltem a keresztelődön", "ebben voltam, amikor hazavittem anyukádat" a kórházból és még sorolhatnám. Érzelmi kötődésünk alakul ki így ruhadarabok, tárgyak iránt és úgy érzem fel is töltjük ezen események energiájával. Így lehetséges az, hogy egyeseknek van kabala bugyijuk, mint a legjobb barátnőmnek. Nekem is sok olyan darab van eltéve, ami különösen kedves, hiszen a múltam egy pillanatához repít vissza. 

Felemelő érzés olyan darabokba öltözni, amik pedig mások múltjához is visszavisznek és én is gyűjthetem az élményeket bennük, adhatok új életet, új momentumokat a padláson kallódó, vagy szekrényben féltve őrzött holmiknak. 

Sokszor megkapom, hogy rengeteg ruhám van minek ennyi? Nos ezért! Mindenki szeret őrizni emlékeket, én szeretem kezembe venni az emlékek lenyomatát, a egyfajta merengőként funkcionálnak. 

Lehet meglepő lesz a kijelentésem, de én nagyon hiszek az előző életekben és a lélekvándorlásban. Úgy vélem, hogy nem most járok itt először és nem csak ezt az egy országot tudom magaménak. Életemben többször is voltak olyan AHA élményeim, amikor úgy éreztem, hogy régvolt emlékek térnek vissza és most nem a szokványos de ja vu érzésre gondolok. Gyerekkorom óta rajongok a ló istállók szagáért, amikor először ültettek lóra az oktató azt kérdezte, hogy hány éve lovagolok, mert ösztönösen tudtam mit kell tenni. 





Rengeteg ilyen élményt tudna szerintem mindenki sorolni, de legutolsó ilyen erős érzés az volt, amikor Londonban ösztönösen tájékozódtam, pedig sosem jártam ott, sőt sosem foglalkoztatott a város és hozzá kell tennem, hogy Nyíregyházán is képes vagyok eltévedni. 

Amennyiben több életem volt remélem egyszer voltam orosz cárnő, bár erősen kétlem, mert a vodka és a kaviár sem tartozik a barátaim közé. :)

A szettben nagymamám ruhadarabjai is bekerültek, a fekete szoknya és a műszőrme stóla, kucsma személyében. A plisszírozott szoknyák 2016 végén abszolút hódító hadjáratba kezdtek a fémes árnyalatoktól a bársony anyagon át minden formában és hosszban. Esetünkben egy térd fölött érő sifon anyagú elegáns darab az egyik meghatározója a szettnek, ehhez egy szintén hangsúlyos csipkés ujjal és felsőrésszel kombinált fekete enyhén fűző hatású felsőt választottam. Hátul végig gombos, ami sajnos nem látszik a képeken, így hinnetek kell a szavamnak.

Ehhez minden estben egy klasszikus fazonú táskát szerettem volna, így esett a választásom egy Hádban turkált darabra, ami a Chanel klasszikus fazonjára emlékeztet, steppelt. Cipőt azért nem láttok a képen, mert a készülődő hangulatot szerettük volna átadni, illetve itt a szokványos Enikős csavar, az az apróság, ami megtöri a harmóniát, elgondolkoztat. Én azokat a képeket szeretem, amiknél egy-egy momentum elgondolkodtat, hogy 'miért is?' és egy történetet kell fejben köré építenem. Amúgy egy egyszerű fekete körömcipővel párosítanám.

A stóla az utóbbi két évben külföldön elterjedt, de valahogy hazánkban még kis népszerűségnek örvend. Ez a darab szuper mert féloldalasan, de gallérként is viselhető. A szőrme kucsma sokatokban biztos a nagymamákat juttatja az eszébe, pedig egy igazán nőies darab, kiemeli a női szépséget, bár tény és való, hogy viselni tudni kell. 




OUTFIT
Felső: Tally Weijl
Szoknya: Vintage
Műszőrme kucsma és stóla: Vintage
Táska: Háda

SMINK

Alapozó: Bronx Colors
Púder: Bronx Colors
Kontúr: Pupa kontúpaletta
Szemhéjpúder: Essence Metallic mono
Szemöldök: Milani szemöldök pomádé
Szempilla: Isadora
Rúzs: Pupa folyékony matt rúzs

Körömlakk: Pupa Matt Metallic


Stúdió: Flower Factory

Mit szóltok az új rovathoz? Hogy tetszik a szett? Hogy viselitek ezt a zimankót?