2014. március 3., hétfő

Dánia 4. rész- Egeskov kastélya, a reneszánsz drágakő


Fyn szigetén, Odense közelében 1554-ben épült egy tölgyerdő közepére egy tó partjára. A kastély maga több ezer cölöpre épült reneszánsz vizi vár, amit felvonóhídon lehet megközelíteni. A parkja 49 hektáros angol park és rózsa kertekből áll, nem egy labirintussal tarkítva. 



Az alaprajza a parknak
Kastély felülnézetből

Helyet kap itt egy nádfedeles favázas épület, ami ma már a múzeum részét képezi. Ebben a házban régi gazdálkodó eszközök vannak kiállítva, annó a gazdaság része volt. Körülötte elterülő részen kis  kertek foglalnak helyet, haszon növényekkel és fűszerkertekkel, ami az én szívemnek igen kedves volt. Minden növény mellett szerepelt kis táblákon a neve és, hogy mire használják. 

Gazdasági épület, tipikus dán ház

A gazdasági ház kertje





A parkban évszázados fasorok között sétálva garantáltan eláll a szavunk, szinte alagutakban közlekedhetünk és néha változatos letérők során varázslatos kis kertekre bukkanhatunk. Egy vadaspark szerű rész is van leválasztva, ahol őzek és dán vadak legelésznek békésen, egy kis patakocska mellett. A patak a tóba torkollik, így végig sétálhatunk a partján élvezve a természet szépségét. A leggyönyörűbb egy kalitka volt egy mezei virágokkal körbeültetett kertecskében. Igazán mesebeli látvány volt, mint Aliz csodaországban, pont úgy érzetem magamat és ami még fokozta a csodát, hogy a szerelmemmel együtt fedezhettük fel ezt a leírhatatlan múltbeli drágakövet.



Itt található a világ legnagyobb bambusz labirintusa, amiben lehet barangolni, bár mi inkább kihagytuk időszűke miatt, hiszen csak kora délutánra jutottunk be és így sem maradt elég időnk mindent megnézni. Ez a hely garantáltan egy napos kirándulás, hiszen annyi minden kapott helyet itt. Labirintusból több is van, mind más növényből vágva, de még a fák és bokrok is formára vannak nyírva. A kastély előtt csiga és mókus alakú bukszus bokrok és egy csodás liliomot ábrázoló formáció is van, le a kalappal a kertészek előtt, akik akkor is dolgoztak, mikor mi gyönyörködtünk.







Kastély két épületből áll, a fő kastélyban található a berendezett szárny, ahol festmények és korhű bútorok mutatják be az itteni életet.





 A kiskastélyban pedig ruha kiállítás kapott helyet, nagy nagy örömömre. Imádom ezeket a régi, bő szoknyás ruhákat, melyet Botondnak sikongatva ecseteltem. (néhányan totál hülyének néztek az biztos :) ) A legnagyobb show Marie Antoinette ruhájának tökéletes másolata volt, de nem volt hiány férfi ruhákból és kiegészítőkből, legyezőkből és cipőkből sem. Sajnos a képek ezt abszolút nem adják vissza az élményt, a fent említett sikongatás lefoglalt, így csak Botond fényképezett és őt nyilván annyira nem hatották meg a ruhaköltemények.


Elég meleg és napsütéses napunk volt szerencsére, így egy kis ücsörgést és fagyizást is beiktattunk. Életem legnagyobb tölcséres édességét kaptam meg 2000 Ft-ért, így az ebédre se volt már gondunk. Pár korona borravalóért minden földi jóval megtömte a tölcsérünket a fagyis. Ami különös volt benne, hogy tett rá grátiszba a bácsi egy pillecukor szerű édes krémet, de az állaga teljesen krémes volt, ilyet eddig sehol nem kóstoltam, de valószínű, ha látok bárhol kihagyom.


Ezután a mellék épületekben jártunk, ahol több kiállítás is volt. Első és messze legnagyobb az old timer kiállítás volt, vagyis a veterán autó gyűjtemény. Azt hittem unni fogom, de ezt nem lehet unni, képtelenség. Nem csak csodálatos autó mobilok voltak, hanem repülők, hőlégballonok és rengeteg motor. A legjobban talán a londoni emeletes busz egyik ősöreg példánya tetszett, amire fel is lehetett ülni, de a Ford első típusa is belopta magát a szívembe. Ami nekünk még kedves volt, az egy baba kék Trabant, hiszen ilyet még itthon is látni néha. A motorokhoz nem értek picit sem, de az biztos, hogy láttam pár lenyűgöző darabot, és megmondhatom, hogy itt minden férfi remekül érezné magát. 






Ebben az épületben még helyet kapott egy kis baba kiállítás. Mivel láttam már máshol hasonlót, ezért annyira nem dobott fel a dolog, mert elég szegényes gyűjteménnyel volt itt dolgunk. Ken Lucky Strike pólóján kívül nem sok újdonságot fedeztem fel. Nem is értettem a mibenlétét itt ennek a baba lerakatnak, aztán megvilágosodtam. Miután a nők és a kislányok végigszenvedték (jelzem én nagyon élveztem) a sok autót és megnézték a motorokat, dugattyúkat, gyertyákat, mintegy vigaszdíjként kapnak egy pár babát. Csak, hogy családi legyen a program.


Még itt egy terem be volt rendezve régi szatócs boltnak, így bemutatva  a látogatóknak a régi üzletek hagyományát. Rengeteg féle régi cigaretta és szeszes ital sorakozott fel az üvegek mögött. A sarokban lisztes zsák és kimérős teák a polcokon. De jól ismert márkák régi csomagolásit is láthattuk.


Ami megint nem illett szerintem a koncepcióba, de a magyar szívnek kedves, az Drakula kastélya. (jó bele tudom erőltetni az imázsba, úgy hogy ez is kastély Drakula, meg egy gróf. De erőltettem!) A bejárat mellett Lugosi Béla plakátja díszeleg. Egy teljesen sötét kamra, próbálja felborzolni a kedélyeket, némi hang effekttel. Őszinte leszek, ha ezt itthon látom, nagyot nevetek, hiszen a volt Pesti vidámpark szellem kastélya is színvonalasabb ennél, viszont mit várhatunk a dánoktól, hát pont ezt. :) Mellesleg a mi grófunknak nagy kultusza van itt kint, nincs olyan bolt, ahol ne lenne valami Drakulás édesség vagy kis ajándék, mindez Lugosival fémjelezve. 


Egy másik hangárban, ami ezzel szemközt foglalt helyet egy tűzoltó és mentő kiállítás volt. Őszinte kell, hogy legyek, ezt nem bírtuk végignézni. Nem azért mert színvonalon aluli volt, csak a téma minket nem hatott meg különösebben. Volt itt többfajta mentőautó, melybe bábuk feküdtek és persze orvos babák. A tűzoltó autók minden generációja és fajtája felsorakozott és persze néhány rendőrségi jármű is. Akit lázba hoznak a szolgáló szféra dolgai, azoknak nagy örömet okozna ez a tárlat.


Kalandunk végeztével még sétáltunk egyet és egy csodás rózsakertre bukkantunk. Nekem erről a tiszadobi kastély jutott az eszembe, ahol gyermekkorom nyarait töltöttem. De ezt a rózsa felhozatalt össze sem lehet hasonlítani az ottanival, hiszen itt millió példány kapott helyett. Ebben a környezetben uzsonnáztunk meg és indultunk teljesen feltöltődve "haza".


Aki teheti és Dániában jár ne sajnálja erre az élményre a pénzt, még akkor sem, ha a belépő 16000 Forintnak átszámított Korona, hiszen ennél gazdagabb programba nem lesz része. Életem eddigi legnagyobb élményei közé besorolom én is ezt a kastély túrát.

Remélem tetszett és nem fárasztott titeket a sok képpel illusztrált poszt. Következő és egyben utolsó bejegyzésem Dániáról a közvetlen környezetünk bemutatása lesz és igyekszem összefoglalni, hogy Dánia és a dánok milyenek is magyar szemmel.